Az égre, nézz az égre!
Valahol ott úszik, lebeg
álmaink, szárnyaink képe.
Piaf hangján
a szerelem,
egy veréb énekli,
velem, csak velem.
Az égre, nézz az égre!
Foszló álmaink,
törött szárnyaink
szivárványfénye.
Piaf hangján
szól az ének,
az égiek nekünk
zenélnek.
Az égre, nézz az égre!
A semmiségből
az örök kékre
lépkedsz képből képbe,
csendből a mennydörgésbe;
múlnak az évek,
a zene átkarol,
Piaf hangja szól valahol.