Lassan alakulok. Pakoltam Luca napján és annyira előrecsúsztam a kerekesszékben, hogy valahogy megbillent és kicsúszott alólam, én meg ráestem a lábaimra, különösen a két térdemre. Akkorák lettek, mint két cipó. Lassan lappadnak le, és még fáj a hajlítás.
     A százszázalékos sérültből hirtelen háromszáz százalékos lettem, ez szinte egyenlő volt a totális tehetetlenséggel. Másfél hétig ki se tudtam kelni az ágyból.
     Így telt a karácsonyom. Ünneplés helyett próbáltam végiggondolni, újraértékelni egy sor dolgot, hogy hogyan kellene csinálnom a jövőben.
     A legfőbb tanulság a számomra, hogy a bajban kegyetlenül egyedül van az ember. Csak magára számíthat, de arra meg éppen nem tud.

x x x

December 08-án Martfűn koncertezett a harmincéves Ghymes együttes, Mendika című legújabb lemezüket mutatták be a martfűi általános iskola gyerekkórusával. Meghitt és felemelő zene, igazi karácsonyi hangulat.
     A gyerekkórus végig a színpadon volt, ez bizony közel két órát jelentett. Ezek a gyerekek valószínűleg soha nem felejtik el ezt az estét. Őket biztosan megérintette karácsony misztériuma.
     Az együttes más településeken is hasonló módon mutatta be legújabb lemezét. A helybeli gyerekkórusok bevonása az együtt zenélésbe nagyon jó kezdeményezés volt a részükről.

x x x

Úgy zajlik az országos évzárás, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig hát tudjuk, érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben.
     A hivatalos tájékoztatók szerint örülni kellene, mert jövőre több pénz fog jutni a foglalkoztatási rehabilitációra, a szociális szférára, az egészségügyre. Az elfogadott 2014. évi állami költségvetésben több nem, jobb esetben annyi, mint az idén, de például a szociális területen egyértelműen kevesebb költségvetési keretet terveztek.
     A kommunikációban viszont a kevesebbet is el lehet adni többnek.
     A sérült emberek pedig szép lassan csúsznak lefele.
     Az is egyre egyértelműbben látszik, hogy itt bizony jövőre nem lesz kormányváltás. A mai ellenzék mintha nem is akarna nyerni. Ezt nyilván nem mondhatják ki, ha kimondanák, az egyenlő lenne egy politikai öngyilkossággal, de minden "megnyilatkozásukból" ez érződik.
     Mit lehet várni a jövő évtől? Ha már mindenképp lefelé megyünk, akkor inkább csúszunk, mint zuhanjunk.