dr.Urbán-Szabó Béla
2014. 02. 28.
Napló
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Napló Meghalt Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós özvegye, 102 éves volt.
       Nem szeretett szerepelni, nem vett részt a közéletben.
       Legkább akkor lehetett hallani róla, amikor Radnótinak volt valamilyen évfordulója.
       Halála folytán már esélyünk sincs, hogy megkérdezhessük tőle, mit gondol mai világunkról.        
       Újraolvastam az alábbi, közel két évvel ezelőtti írásomat:

                              Gondolatok Radnóti Miklós Töredék című verséhez

A vers keletkezésének dátuma 1944. május 19.. Nem sokkal korábban íródtak az Ötödik ecloga és a Nem tudhatom című versek, nem sokkal később a Hetedik ecloga és a Levél a hitveshez. A vers a Tajtékos ég című posztumusz kötetben jelent meg 1946-ban.
       Klasszikus formákban és humanizmusban született versek ezek. A forma itt már poétikai és erkölcsi követelmény.
       Az Ötödik ecloga alcíme szintén Töredék, a verset Radnóti Miklós Bálint György emlékére írta.
       A Töredék anaforikus szerkezetű, minden versszaka így kezdődik: "Oly korban éltem én e földön…".
       Minden költő oly korban élt, él, fog élni itt e földön… Egyik kor sem ideális, mindegyiknek megvan a maga nyűge, baja, mindegyiknek megvan a maga szeplője, szégyenfoltja.
       Radnóti ezt a versét a második világháború idején, a halál árnyékában, a munkaszolgálatos táborok megaláztatásai között írta. A cím egyrészt utal a vers töredékszerűségére, másrészt az élet, a világ teljességének hiányosságára, a hiányból adódó morális problémákra.
       A Töredék, mint minden nagy vers, konkrét és időtlen. A vers keletkezésének körülményei, az adott kort konkréttá teszik, korhoz - is - kötött.
       A következő sorok: az ember "… míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek…", vagy: "… mikor ki szót emelt, az bújhatott…", átvezetnek bennünket a mába, sőt, a jövőbe, az időtlenségbe.
       A vers befejező versszaka ellentmondásos, a költő - miközben - megírja a verset, arról szól, hogy: "Oly korban éltem én e földön, / mikor a költő is csak hallgatott…".
       Az ellentmondás éppen az, hogy a költő sosem hallgat (hallgathat). Ha hallgat, akkor valószínűleg nem költő. Radnótit nyomasztotta a kor, amelyben élt. Foglalkoztatta a kérdés a megszólalás lehetőségéről, értelméről.
       Az utolsó versszakkal összecseng Radnóti egy másik verse, a Töredék 1944-ből című: "Nem dolgozom. / A versíró kedv meg jó?"
       A költő Esaiás prófétától várja a megszólalást, akinek jövendölései sokszor beigazolódtak. Esaiás könyve a vigasztalások könyve, melynek központi része a jövendölések. Itt olvashatjuk a Biblia legszebb ígéreteit a Megváltóról. Isten felkínálja a szabadulás kegyelmét a bűn fogságában vergődő embernek, mintegy azt sugallva, hogy van értelme a munkának, a küldetésnek, végső soron az életnek.

Azt hiszem, hogy ezek a gondolatok ma is időszerűek. Mondhatnám azt is, hogy sajnos.
Kulcsszavak: Radnóti, napló, Gyarmati Fanni

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés