Ha a súlyosan sérült, fogyatékossággal élő emberek mai helyzetét meg akarjuk érteni, azt is látnunk kell, hogy hogyan kerülhettek ebbe a helyzetbe.
       A politikai döntéshozók reflektorfényébe került ez a társadalmi csoport. Ennek több oka van.     
       Társadalmi tapasztalat volt, hogy vannak visszaélések a leszázalékolások, a különböző kedvezményi jogosultságok megszerzése területén, amelyekből adott esetekben sajtóhírek lettek. Az ebből adódó fel-fellángoló társadalmi ellenszenvet a politikai kommunikáció ügyesen használta ki. Ehhez társult az a hivatkozási alap, hogy e körben az állami költségeket csökkenteni kell.
       Emiatt is, és az érdekvédelem gyengesége miatt ez a társadalmi csoport gyenge láncszemnek minősült a döntéshozóknál.
       A politika tett is az érdekvédelem gyengítéséért. Az érdekvédelem egyes képviselőit magukhoz kapcsolta, pozícióba segítette őket. Ez alól ebben a körben jószerivel csak a Vakok és Gyengén Látók Szövetsége, valamint a MEOSZ a kivétel.
       Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az érdekvédelmi szervezetek – nemcsak ebben a körben – a mai napig nem találták meg az ellenszerét a mai politikai hatalomgyakorlásnak.
       Az érdekvédelem súlytalanságába belejátszik a társadalmi szolidaritás hiánya. Ma Magyarországon minden társadalmi csoport be van szorulva a saját problémáiba.
       Kit érdekel ma a rokik társadalmi, szociális helyzete az érintetteken kívül?
       Amíg ez így lesz, a mindenkori politikai hatalomgyakorlóknak könnyű dolguk lesz.
       A sérült embereknek társadalmi szinten szövetségeseket kell keresniük és találniuk. E nélkül nem megy.
      Végül, de nem utolsó sorban, a sérült embereknek maguknak is rendezniük kell a soraikat. Ha magunk között nincs szolidaritás, a társadalom tagjaitól, csoportjaitól se várjunk.
       Első körben magunkra vagyunk hagyatkozva, de ha egymástól is elfordulunk, végképp elveszünk. És várhatjuk külön-külön, mindenki a saját várában, hogy mi lesz holnap.