dr.Urbán-Szabó Béla
2014. 04. 12.
Egy barátság emlékére
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
E helynek szellemisége van.
       Vörösmarty Mihály gondolatát idézve kérdezhetjük, ment-e a könyvek által előbbre a világ? Csak a könyvek által biztosan nem, de könyvek nélkül sem. Amikor átadjuk ezt a kutatószobát, emlékszobát, a néhai dr.Bakonyi Péterre, a harmincnégy éves korábban elhunyt martfűi polgármesterre is emlékezünk. 
    Barátságunk is a könyvekkel kezdődött. Hetedik osztályos volt, amikortól is kezdetét vették beszélgetéseink – amikor az időjárás csak engedte - Martfű akkor egyik legszebb platánfája alatt, amit magunk között a bölcsek fájának neveztünk. Egyébként visszahúzódva egy szobába, estébe, éjszakába nyúlóan beszélgettünk rendszeresen. Ezek a beszélgetések, amelyek ebben a formában Péter érettségijéig tartottak, mindig egy könyv apropóján indultak, vagy oda lyukadtunk ki.
      Rendkívül olvasott volt. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy azon kevesek közé tartozott, aki idegen nyelven is olvasott.
    Olvasásszeretetével függött össze, hogy szívesebben utazott tömegközlekedési eszközzel, mint szem   élygépkocsival, ezért nem szeretett vezetni. Egy pesti úton, oda-vissza, képes volt elolvasni egy háromszáz oldalas regényt. Gyorsan és értőn olvasott. Ezzel a képességgel és készséggel kevesen rendelkeznek.
     Péter érettségijét követően, amikor is megkezdte egyetemi tanulmányait, kezdődött egy nyolcéves időszakunk, amikor is legtöbbet Budapesten találkoztunk. Még ezeknek a találkozásoknak is a legtöbbje valamilyen módon kapcsolódott a könyvhöz. Még egy-egy óbudai vagy belvárosi kisvendéglőben is úgy találkoztunk, hogy volt nálunk egy-két könyv, amelyeknek a gondolatait meg akartuk osztani egymással.
     Arra pedig csak utalok, hogy tíz éven keresztül minden évben egy napot rászántunk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.
     Ezek után már közhelyszerűnek is tűnhet az a megállapításom, hogy dr.Bakonyi Péter szerette a könyveket. Szeretett olvasni és gyűjtötte is a könyveket.
    Gyűjtőszenvedélye elsősorban a történelem, a politika, a filozófia és általában a társadalomtudományi körben megjelent könyvekre irányult, ezeken belül is gyakran a különlegességekre. A vérbeli gyűjtőkre jellemző módon, gyerekként tudott örülni egy-egy új szerzeménynek.
     Gyakran mondogatta, hogy igazából az ő "könyvtárát" és az enyémet egyesíteni kellene, mert úgy lenne teljes. Az ő könyvtára inkább társadalomtudományi jellegű volt, az enyém pedig szépirodalmi.
     Ahogy az embereknek, a könyveknek is megvan a maguk sorsa.
     Urbán Anikó, dr.Bakonyi Péter édesanyja, a gyűjteményt fölajánlotta a martfűi városi könyvtárnak.
   A könyvtár munkatársai rendezték, katagolizálták a könyveket, berendezték, létrehozták a könyvtárnak ezt a részlegét.
    Kívánom, hogy ezeknek a könyveknek is legyen sok olvasójuk. Az olvasókat érintse meg az a szellemiség, amely megérintette a gyűjtőjüket is.
     Kevésbé volt ismert és köztudott, hogy dr.Bakonyi Péter polgármesterként tanárember is volt. Azzal kezdtem, hogy a könyvek segítsége kell ahhoz, hogy előbbre menjen a világ. Dr.Bakonyi Péter tanítása a könyvei révén folytatódhat. Kívánom, hogy valóban így legyen, hogy minél több fiatal éljen ezzel a lehetőséggel.
     Köszönöm a figyelmüket.


    Utóirat: Ez a beszéd a Martfűi Városi Könyvtárban hangzott el 2014. április 09-én. A gyűjtemény háromezer-kilencszáznyolcvan kötetből áll, eszmei értéke négymillió forint körül van.

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés