dr.Urbán-Szabó Béla
2014. 07. 21.
Napló
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Ma ismét találkoztam N. Pista bácsival, öreg barátommal, Kisújszálláson. A Móricz Zsigmond Gimnázium tornatermében futottunk össze egy rendezvényen.
       Mesélte, hogy ötven évvel ezelőtt amputálták a lábát egy baleset következményeként.
       - Remélem, nem ünnepeltétek meg? - kérdeztem nevetve.
       Ő is nevetett.
       - Azt nem, de azt igen, hogy ötven évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a feleségemmel.
       - Kérdőn néztem rá.
       - Két héttel a balesetem előtt ismerkedtünk meg.
       - Fantasztikus, hogy kitartott melletted.
      - Igen. Három évvel később házasodtunk össze. Egy lányunk és egy fiúnk született, és öt unokánk van.
       Aztán arról beszélt, hogy a napokban kapta meg a Móricz sorozat utóbbi három kötetét. 
      - A boldog embert oda is adtam az anyósomnak - mondta.
      - Hány éves az anyósod?
    - Kilencven. Képzeld, minden reggel azzal kezdi, hogy elolvassa a megyei napilapot. A politikában napi toppon van.
       Beszélt dr.Pallagi Gyuláról, Móricz nagybátyjáról, a gimnázium egykori igazgatójáról, akiről tér van elnevezve Kisújszálláson és aki matematikai szaklapokba írt annak idején.
       A rendezvény nagyságára utalva mondtam, hogy néha nem árt fékezni, mert nehogy úgy járunk, mint a Legényanya szereplői, tútoljuk. 
       Pista bácsinak erről megint eszébe jutott egy történet.
       - Annak idején a gépjárművezetői oktatóm is azt mondta, a fék használatát a legnehezebb megtanulni - meséélte egykori élményeit. - A gázt előbb-utóbb mindenki megtalálja, a féket viszont mindig időben kell használni.

x x x

Száz évvel ezelőtt tört ki az első világháború. Gavrili Princip meghúzta a ravaszt. 
       Tudjuk, a falon lévő színpadi fegyver egyszer csak elsül.
       Gavrilo Princip nem a startpisztolyt húzta meg ugyan, de a politikai dramaturgia szereti ezt a látszatot kelteni.  
 

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés