2014. 07. 25.
Napló
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

1994 november vége, december eleje lehetett. Délelőtt még késő őszi volt az idő, semmi különös. Kora délután viszont elkezdett esni a hó, egy-két óra alatt öt-tíz centis hó esett.
      Kérdésessé vált, hogy jutok be Szolnokra a Szigligeti Színházba az esti koncertre. Végül is a - gyerekkori - barátommal mentem.
      Fischer Annie zongoraművész és a Liszt Ferenc Kamarazenekar adott hangversenyt a Szolnoki Őszi Művészeti Hetek keretében, annak zárórendezvényként. 
       Lement a meghirdetett koncert. A közönség ünnepelte a művésznőt és a zenekart. 
       Fischer Annie visszajött és a zenekarral  adott egy ráadást. A siker fokozódott.
       Ezt követően azonban olyasmi történt, amire se előtte, se utána  - eddig - nem láttam példát.
      A nyolcvanéves művésznő visszajött a színpadra, leült a zongorához és elkezdett játszani zenekari kíséret nélkül különböző darabokat. 
      Se a zenekar tagjai, se a közönség nemigazán értette, hogy mi ez. Fischer Annie játékába valamennyien belefeledkeztünk. A közönség és a zenekar tagjai egy-egy szám után együtt ünnepelték a művésznőt, a végén már - nem túlzás - tomboltunk. 
      Valami csodának lehettünk a tanúi akkor ott este a Szolnoki Szigligeti Színházban. Egy nagy művész kápráztatott el bennünket, ráadásként egy külön önálló koncertet adott. Olybá tűnt, mintha abba sem akarná hagyni.Csak játszotta Mozartot, Schopint, Lisztet...
       A koncert végén a barátom azt mondta, hogy ilyen koncertre bármikor elhívhatom. A barátomról tudni kell, hogy se előtte, se azóta nem volt komolyzenei koncerten. Azt meg végképp nem tudhatta, hogy ilyen koncert az ember életében jó, ha egyszer adatik.
       Azt pedig már csak utólag tudtuk meg, hogy Fischer Annie zongoraművésznek ez volt az utolsó koncertje. 1995 tavaszán életének 81. évében elhúnyt. 
       Az idén ünnepeljük születésének 100. évfordulóját.
 
Kulcsszavak: napló, Fischer Annie

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés