A minap olvastam a következő szöveget: "Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának - nálunk a magát jobboldalinak kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik a konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát."
       Mint kiderült, a szöveg közel kilencvenéves, gróf Apponyi Györgytől való és az Esti Kurír 1935. december 18-i számában jelent meg. A szöveget Nyerges András idézte Heti textusában az Élet és Irodalom február 07-i számában.
       Apponyi gróf ezt a szöveget a mai parlamentben is elmondhatná.

x x x

Egyik barátommal hétfőn este filmklubban voltunk a martfűi könyvtárban, az Egy nap című amerikai filmet néztük meg.
       Egy szerelem közel húszéves története. Közeledések, távolodások, kitérők. Új kapcsolatok, szakítások, aztán visszatérés a másikhoz. Mire lehorgonyozhatnának egymás mellett, a lány egy balesetben meghalt.
       Hányszor elmegyünk a másik mellett új lehetőségek reményében. Hány lehetőséget kapunk az élettől, hogy megtaláljuk a másikat? A jobbat keressük és közben vakvágányra futunk.
       És közben elfogynak a lehetőségek.
      Jó film. Nagyon megérinti az embert.