Ajánlom a Pozitív Sokk című dokumentumfilmet mindazoknak, akik úgy érzik, hogy nincs tovább és lélekben már feladták. Azoknak, akik azt tapasztalják, hogy hátrányos helyzetből nem lehet előrejutni, győzni, mert az lehúz, ellehetetlenít. Ajánlom azoknak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen cigányként élni ma Magyarországon, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen ma vakként élni nálunk, akiknek arról meg végképp fogalmuk nincs, hogy milyen vak cigányként élni, tanulni.
     Mintha egy mese volna.
     Bodnár Zsolt, egy vak cigány fiú, elindul szerencsét próbálni. Az általános iskolában az anyjával tanult, hogy ő tanulhasson. Tanulmányaiban addig jutott, hogy elvégezi a jogi egyetemet.
     Mit is gondolhatunk erről a cigány anyáról, aki munka mellett tanult a vak fiával?
     Úgy beszélnek róla, mint aki nyugalmat és derűt áraszt környezetére. Klári doktornő, a szemorvos, azt jegyzi meg, hogy harmincéves praxisában Zsolt az első betege, aki felhívja őt azért, hogy megkérdezze tőle, hogy hogy van.
     A 2009-ben készült dokumentumfilmet a youtube-n néztem meg.
     Zsolt története a dokumentumfilmen túl is folytatódik. Az már a filmben nincs benne, hogy elvégezte az egyetemet, párja van és alapító elnöke lett a Pozitív Sokk Közhasznú Egyesületnek. Ennek az egyesületnek a tagjai fiatalok, elsősorban jogászok, joghallgatók.
     Íme Zsolt személyes hitvallása, ami az egyesület honlapján olvasható: "A látásom hét éves koromban megromlott és azóta folyamatosan romlik.
     Így talán sokkal több akadály, korlát került elém az életem során. Voltak és vannak körülmények melyek megnehezítik a látássérültek életét és ezáltal többek között az enyémet is.
     Én a látásom elvesztéséért cserébe kaptam olyan családot és barátokat, akik segítettek ezen akadályokat, korlátokat legyőzni, illetve bátorságot adtak, hogy merjek álmodni és ezeket az álmokat valóra váltani!
     Így válthattam valóra álmomat, hogy a jogi egyetem hallgatója lehessek, hogy kyokushin karatéka lehessek, és még volt néhány kisebb nagyobb álmom melyeket valóra válthattam!
     Életem során tapasztaltam, hogy megoldhatatlannak tűnő feladatok előtt milyen sokat számíthat egy barát biztató mondata, vagy egy ismeretlen pozitív hozzáállása ahhoz, hogy e feladat megoldhatóvá váljon!
      Hála Istennek én nagyon sokszor kaptam ilyen segítséget, de volt amikor nem!
      Így tudom, mekkora értéke van egy kis segítségnek is, illetve menyire megnehezítheti egy ember életét ennek hiánya!
      Ezért szerettem volna egy olyan egyesületet létre hozni, ahol tapasztalatból tudjuk hogy milyenfajta segítségre lehet egy-egy embernek szüksége.
     Megkértem barátaimat, ha egyetértenek velem és részt tudnak vállalni egy közös álom létrejöttében, akkor együtt hozzunk létre egy egyesületet és próbáljunk meg mindent megtenni azért, hogy "a boldogság ne legyen csupán álom"!"
     Ez a fiatalember mindenképp pozitív példa. Az pedig egyáltalán nem baj, ha sokakat sokkol ezzel.